1. A hangulatjelek
Borzaszótan irritáló, amikor az írók képesek mosolygós, nevető vagy bármilyen más smile-t begépelni a szavak után. Kezdőként én is elkövettem ezt a hibát, és mikor visszanéztem a blogot, elszörnyedtem. Egyrészt azért, mert én is elkövettem azt a hibát, hogy rendszerességgel használtam hangulatjelet (elég cifrákat), másrészt pedig, mert akkor azt hittem, hogy hű de profi író vagyok, de ez mindenkivel így van. Szóval. Semmiképp ne használjunk hangulatjeleket és egyéb emoji-t sem a bejegyzésekhez! Hagyjuk meg inkább ezt a kommentekhez!
2. Írásjelek használata
Ez az egyik, amire nagyon allergiás tudok lenni. Nem tudom ilyenkor eldönteni, hogy az adott ember járt-e egyáltalán általános iskolába, vagy egyáltalán figyelt-e órán, amikor ezeket tanulták. Elnézhető, ha egyszer-kétszer elmarad figyelmetlenségből. Semmi gond. De, amikor már egy bejegyzésben a hatvanadik pontot fedezem fel, ami helyére tegyük fel felkiáltó, vagy felszólító jel kéne... Elég zavaró. Ezekre nagyon ügyelni kellene!
3. Helyesírás
*Elővesz hatszázötvenmillió helyesírási szótárt és szétdobálja a népnek* Khm... Szóval a másik, amit rettentően utálok, amikor a tejet j nélkül írják. Na, jó! Nem, de ha ly-sal, akkor már veszem elő a gerendát és a kötelet. Megértem, ha egy nagyon ritka, alig használt, ismert szót nem tud az ember helyesen leírni, DE(!!!) akkor rá lehet keresni. Vannak olyan csodaszerkentyűink, mint például a Magyar helyesírási kéziszótár és Google-n is rá tudunk keresni. Tehát ne mondja nekem senki, hogy nem talált rá sehol a megfelelő írásmódjára, mert annak nem hiszek. Ugyanez van az elgépelésekkel. Elnézhető, ha olykor becsúszik egy-kettő, de folyamatosan már kicsit idegesítő.
4. Sablonosság
Ma már egyre több sablonosabbnál sablonos történetet látok, nagyon ritkán bele is olvasok. Konkrétan már félek elkezdeni egy új történetet olvasni, mert általában csalódok és elszörnyedek, hogy a kortársaim idáig jutottak fantázia terén. Én azt mondom, hogy egy alap, sablonos történetet is fel lehet turbózni, különleges csavarokkal benne. Én leírom, hogy miket látok.
Amiket olvasok:
A főszereplő egy teljesen normális és hétköznapi közegben él, de egy nap megváltozik az élete, mert az iskola (vagy bármi más, lehet munkahely is), ahol eddig tanult (dolgozott) megjelennek a hírességek, akiket rettentően imád, kívülről fújja a zenéjük számát, koreográfiáját. Aztán a kedvenc tagjával egyre jobban kezdenek összemelegedni és már csók, csók, puszi jeleneten is túl vannak már. (Ami mellesleg elég borzalmasan van megfogalmazva. Borzalmasan?! Rettentően, förtelmesen.)
Amiket ki lehetne hozni ezekből:
Adott egy átlag szereplő, akinek a munkahelye egyre csak a csőd felé irányul és senki nem tud tenni semmit. Ezért a lánynak másik munka után kell néznie. Tegyük fel, hogy egy dizájncégnél dolgozott és elég jól ért a divathoz! Keresgél máshol, de nem talál, aztán akár a barátnője is ajánlhatja neki, hogy ennél vagy annál a cégnél éppen dizájnereket keresnek, mert ő ott (pff) titkárnő. A lány elmegy a meghallgatásra és csoda folytán felveszik... próbaidőre. Mert nagyon ritka esetben van csak olyan, hogy egyből kezdhet. Tehát felveszik próbaidőre, az körülbelül egy hét, de lehet ezt korrigálni, és mit ad Isten... Teljes munkaidőre kap állást, és a cég alatt futó bandák egyik dizájnereként.
Ezt természetesen csak példaként írtam, ezermás történetet ki lehet találni, csak fogjátok magatokat és gondolkozzatok rajta. Ne vágjatok egyből bele, mert lehet, hogy az ihlethiány miatt teljesen a sablonos világ sötét bugyrai elvarázsolnak és abból csak rossz sülhet ki. Én általában suliba menet, vagy suliból hazamenet szoktam elkalandozni egy másik világba, és így is szoktam elaludni.
Amiket olvasok:
A főszereplő egy teljesen normális és hétköznapi közegben él, de egy nap megváltozik az élete, mert az iskola (vagy bármi más, lehet munkahely is), ahol eddig tanult (dolgozott) megjelennek a hírességek, akiket rettentően imád, kívülről fújja a zenéjük számát, koreográfiáját. Aztán a kedvenc tagjával egyre jobban kezdenek összemelegedni és már csók, csók, puszi jeleneten is túl vannak már. (Ami mellesleg elég borzalmasan van megfogalmazva. Borzalmasan?! Rettentően, förtelmesen.)
Amiket ki lehetne hozni ezekből:
Adott egy átlag szereplő, akinek a munkahelye egyre csak a csőd felé irányul és senki nem tud tenni semmit. Ezért a lánynak másik munka után kell néznie. Tegyük fel, hogy egy dizájncégnél dolgozott és elég jól ért a divathoz! Keresgél máshol, de nem talál, aztán akár a barátnője is ajánlhatja neki, hogy ennél vagy annál a cégnél éppen dizájnereket keresnek, mert ő ott (pff) titkárnő. A lány elmegy a meghallgatásra és csoda folytán felveszik... próbaidőre. Mert nagyon ritka esetben van csak olyan, hogy egyből kezdhet. Tehát felveszik próbaidőre, az körülbelül egy hét, de lehet ezt korrigálni, és mit ad Isten... Teljes munkaidőre kap állást, és a cég alatt futó bandák egyik dizájnereként.
Ezt természetesen csak példaként írtam, ezermás történetet ki lehet találni, csak fogjátok magatokat és gondolkozzatok rajta. Ne vágjatok egyből bele, mert lehet, hogy az ihlethiány miatt teljesen a sablonos világ sötét bugyrai elvarázsolnak és abból csak rossz sülhet ki. Én általában suliba menet, vagy suliból hazamenet szoktam elkalandozni egy másik világba, és így is szoktam elaludni.
5. Szereplők személyisége
Na ez az, ami végképp nincs a szereplőknek. Kis aranyos, olykor beszólogatós, csöppet perverz és minden mozgásra képes élőlénnyel képes szexuális kapcsolatot létesíteni. Ez úgy igaz, ahogy van. Főleg az utolsó állítás. Miért jó az, ha minden nap (Milyen nap? Minden napszakban!) más szereplővel képes ágyba feküdni? Miért nem jó az, ha egy kicsit szende, nehezen megnyíló a lánykánk? Nem eltúlozni! Mert, ha többet rakunk a fazékba mint kellene, és más is kerül bele, akkor egy igen depressziós és pesszimista személyiséget kapunk.
6. Identitásalapú ,,műfajok"
Akkor tisztázzuk! Van a heteró, ami a nő-férfi viszonyt jelöli. A yuri a nő-nő közötti kapcsolatot, a yaoi, a férfi-férfi közötti szexuális kapcsolatot jelenti. A shouju-ai, a lányok/nők közötti szerelmi, romantikus kapcsolat, és a shounen-ai az, ami a fiúk/férfiak szerelmi kapcsolata. Az utolsót mindig összekeverik a yaoi-val, pedig egy fontos dologban különböznek. Az egyik szexualitást is tartalmaz, míg a másikban szigorúan csak romantika folyik. Persze, lehet használni a shounen-ai-ra a yaoi-t,(Igazából nem, de mindegy.) mert sokan nem ismerik a romantikusabb változatot és inkább marad a durvább.
Ezek - a heteró kivételével - mind japánból erednek, az otakuk (animefanok) vették át őket itt nyugaton, ezek alapján tudják őket csoportosítani.
Ezek - a heteró kivételével - mind japánból erednek, az otakuk (animefanok) vették át őket itt nyugaton, ezek alapján tudják őket csoportosítani.
